Király utca története

Király utca története


A két és fél kilométer hosszú Király utca a Lövölde tér és a Deák Ferenc tér között sok szempontból különleges. Érdemes megvizsgálni mind kialakulását mind építészeti sokszínűségét. Az utca két kerület választóvonala, a VI. kerület (Terézváros) és a VII. kerület (Erzsébetváros) határa, bár történelmileg a két kerület összekapcsolódik. Tekintsük meg először röviden ennek alakulását, természetesen a Király utca és környékére koncentrálva, majd pedig a Király utca néhány nevezetességével ismerkedhetünk meg!

Király Színház (Király utca 71. 1903)


forrás: Wikipédia, VI. és VII. kerülettől kapott információs anyagok, Érdi Krausz György által átadott építészeti leírások, valamint MSZP Erzsébetvárosi szervezetének honlapja alapján került összeállításra a KIRÁLYUTCA-DESIGNUTCA Klaszter által

 

 

Terézváros

A XVIII. században Pest város falai között (nagyjából a mai Kiskörút vonala) már nem volt elegendő hely, így a népesség a Pest határában lévő területeken is elkezdett letelepedni. Ekkor a mai Szövetség és Szív utca vonalán túl művelésre és megtelepedésre alkalmatlan homoksivatag húzódott. Eleinte majorságok, később kertek és szőlőültetvények borították a területet. 1726-os városi (pesti) rendelet szerint a területet kötelesek voltak fásítani és mint kertet művelni tulajdonosaik. Szántónak vagy gabonaneműek termesztésére nem volt szabad felhasználni. Az 1730-as években már „tetszetős gyümölcsösök, szőlők és bennük itt-ott présházak találtattak”. Mivel a termésre vigyázni kellett, így a gazdák elkezdtek építkezni. A területet (gyakorlatilag a Duna és a mai Kerepesi út közötti földcikket) ekkor Felső Külvárosnak nevezték.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/hu/1/1d/Budapest_terkep_terez.jpg

Homolka József 1893-as Budapest térképe alapján. Budapest, Terézváros (VI. ker) kiemelve.

Az első felső külvárosi házak a Váci kapun túl a marhavásár felé (a mai Bajcsy-Zsilinszky úton) a Király és Paulay Ede utca között épültek. 1733-ban kezdték vezetni a telekkönyvet, ekkor 11 házat tartottak nyilván. A század közepére már 251 ház található itt. 1768-ban 366, 1790-re több mint 500 ház, a század végére már Pest legnagyobb külvárosa. Többnyire tág, udvaros, falusias jellegű házak találhatók itt, melyekhez gyakran kisebb-nagyobb kert is tartozott.

1751.  augusztus 4-én Mária Terézia és Lotaringiai Ferenc császár meglátogatta Pest-Budát (ezelőtt már több mint 200 éve nem járt itt magyar uralkodó). A látogatás emlékére 1777-ben a Felső Külvárost elnevezték Terézvárosnak. Ugyanebben az évben indult meg a városrészben az anyakönyvezés.

A XIX. század első felében a házak száma csaknem megduplázódott, egyrészt újabb területek felhasználása, másrészt a meglévő területek sűrűbb beépítése miatt. A mai Jókai és Kertész utcától nyugatra lévő terület ekkorra már sok emeletes házzal épült be, a parcellázások és sűrűbb beépítések révén számos új utca alakult ki (például Klauzál, Holló utca). Ezt az egyre inkább városiasodó, kézművesek és kiskereskedők által lakott részt a Rákosárok mellett fekvő majorságok széles sávja választotta el a Városárok mellett kialakult szegényes, falusias jellegű területtől. A Városárkot (Liniengraben) a pestis elleni védekezésként 1771 körül hozták létre a mai Szív utca−Rottenbiller utca−Fiumei út−Orczy út vonalán.

Terézváros városrendezési tervét Hild János készítette el, 1805-ben.

Ekkoriban (1825 körül) még a közművek igen hiányosak voltak, csatornázásnál nem lehet beszélni „hálózat”-ról. Például egy korabeli jelentés szerint „a város legnépesebb része, mint a Király utca nagy részben nélkülözi a csatornát”. Az 1846. évi lapokban adták hírül, hogy a város főcsatorna-hálózatának tervezésére bécsi szakértőket hívtak, mert a legtöbb helyen még nyílt árkok vezették el a szennyvizet. Bár Terézváros legtöbb utcája ki volt kövezve gránitkockákkal, a mellékutcák sokszor futóhomokosok, sárosak voltak.

Valószínűleg az osztrák és magyar hatóságok közbiztonságra való törekvése gyújtatta meg a Király utcában a gyéren pislákoló gázlámpákat. A kiegyezés után a Közmunkatanács 3.§/d. rendelete kimondja, hogy „a fővárosban – az áruforgalom könnyítése érdekében, ezen kívül közegészségügyi szempontból is – kellő szélességű főútvonalakat kell létrehozni”. Terézváros ekkor két széles országút – a Váci és Kerepesi út – között terült el. Nem ilyen széles, de kétségkívül a legforgalmasabb útja a Király utca – a hajdani dűlőút –, melyen a Belvárosból, illetve oda szállították az árukat. Mivel a Városligetet is egyre többen látogatták, ez az utca már szűknek bizonyult.

Ezt az állapotot kívánták megszüntetni a Sugárúttal, melynek ötletét gróf Andrássy Gyula vetette fel. 1870 decemberében a képviselőház rábólintott a tervekre, melyeket Ybl Miklós készített. Ebben az időszakban Pest teljesen átépült, évekig nem volt jóformán olyan rész, ahol éppen ne dolgoztak volna kubikusok vagy mesteremberek. (Az Operaház, a Szent István-bazilika, az Oktogon palotái, a Nyugati pályaudvar is ekkor épült.) 1884-re készült el.

A városegyesítéskor, 1873-ban Terézváros 73 760 lakosával Budapest legnépesebb kerülete volt (egész Budán – Óbudával együtt – ekkor összesen 70 000-en éltek). A nagysága és népsűrűsége miatt a kerületet kettéosztották: a Király utcától északra a VI., délre a VII. kerületet hozták létre. 1882-ben a VII. kerület Erzsébetváros néven kivált Terézvárosból.

A körúti villamos egy sínpáron 1887. november 27-e óta közlekedik a Körút akkor befejezett szakaszán: a Király utca és a Nyugati pályaudvar között. A Millenniumi építkezések természetesen teljesen átalakítják a kerület képét. A Sugárút, az európai kontinens első Földalatti Vasútja és számos más látványos beruházás alakítja Terézvárost.

A XX. században sok bérház is épült a kerületben, melyek bár kívülről díszesek, belülről zsúfoltak, sötétek, egészségtelenek voltak. 1906-ban Bárczy István polgármester programreformjában kijelentette, hogy „jobb és egészségesebb lakásokat kell építeni a városnak”. Ezt ugyan nem vitte véghez teljesen, de sok lakóházat, iskolát verekedett ki a képviselő-testülettől.

Forrás: Wikipédia

1930 májusában a XVIII. tc. Budapest közigazgatási átszervezése jelentősen érintette a Terézvárost, ekkor lett területileg a négy legkisebb kerület egyike, a 107 349 lakossal és 37 030 fő/km² népsűrűséggel azonban az élvonalban maradt, csak a VII., VIII. és IX. kerületek előzték meg.

1970-re Terézváros területe 2,72 km². Lakossága 88 000 fő, ebből 38 000 férfi és 50 000 nő. Ekkor 1351 házat tartottak nyilván a kerületben, az utakon 1817 lámpatest világított és 900 nyilvános telefonfülke volt.

A későbbi területrendezések során tovább csökkent Terézváros területe, mára csupán 2,38 km².


Erzsébetváros

1873-ig a történelme egy Terézvároséval, hiszen az ekkori városegyesítéssel jött létre. A későbbi VII. kerület szerkezetét az elsőként kialakult utcák (Király utca, Dob utca) határozták meg. Az 1870-es években a Nagykörút kialakítása adott lendületet a terület fejlődésének.

forrás: varoskepp.blog.hu

A kerületi polgári kör kérvényezte 1881 decemberében, hogy a néhány évvel korábban, Terézvárosból kivált VII. kerületet I. Ferenc József feleségéről, Erzsébet királynéről nevezhessék el Erzsébetvárosnak. A király 1882. január 17-én írta alá az engedélyt, 1882. február 7-én az új elnevezés beiktatásra került. Kezdetben főleg nehezen magyarosodó németek, majd egyre inkább zsidók laktak az utcában. A kerületben a nagyszámú zsidó lakosság miatt több zsinagóga is épült.

A Király-Rumbach Sebestyén-Dohány-Akácfa utcal által határolt városrész az egykori gettó területe volt, 1944 után. 1945 januárjában sikerült felszabadítani és felszámolni a gettót.


Király utca

Az előbbieket kiegészítve nézzük a Király utcát és annak nevezetes épületeit. Neve a mai Deák térnél állott König von Engelland fogadó nevéből származik.

Az 1740-es években a Károly körúttól a Jókai (Gyár) utcáig Mittermayerischegasse, majd onnan a Lövölde térig Lerchenfeldgasse (Pacsirtamező utca). 1786 körültől Englischegasse (Angol utca), az 1790-es évektől Engelische König Gasse (Angyali Király utca). 1810-től Englischer König Gasse (Angol király utca), 1820-tól a bécsi kongresszusra utalva Drei König Gasse (Három király utca) volt a neve, ez rövidült 1836-tól König Gassére, amit 1874-ben Király utcára magyarítottak. 1950 és 1990 között Majakovszkij utcának hívták.

A XIX. században, de még a két világháború között is a kis boltok negyede volt ez a városrész; nem a luxuscikkeké, inkább az egyszerű, olcsó tömegárué, részben a használt ruhaneműé: a szatócsoké.

Az utca nevezetességeinek többsége a Deák Ferenc tér és a Nagykörút közötti szakaszra esik. A műemlék jellegű épületek száma szerencsére majd háromszorosa a műemlékeknek, legtöbbjük szintén a Király utcában van.

Király utca 2. – a későbbi Anker-palota helyén, a „Fehér lúd”- vagy Wagner-házban megnyílt a Cheszed Neurim Betegsegélyező Egylet imaháza. A Király utca bejáratánál, mindkét oldalon egy-egy kávéház állt. Délre, jobboldalt, az Orczy-kávéház, északra, baloldalt, a csak Zsidó kávéházként emlegetett „Herzl”. Az utca másik elnevezése Anker udvar volt, mivel eredetileg az Anker élet- és járadékbiztosító Rt.-nek a Deák Ferenc téren 1910-ben felépült palotájának az üzletsora volt. Anker eredetileg egy üvegtetővel fedett átjárót akart építtetni milánói, nápolyi és római galériák mintájára, de Alpár Ignác, aki az épület tervezője volt, inkább nyitott utcát javasolt. Végül többszöri áttervezés után ez a megoldás épült meg.

Itt épült az úgynevezett Gyertyánffy-ház, amelynek homlokzatán az Anker-udvar név is olvasható volt. Ez a ház arról is nevezetes, hogy itt szedtek először Budapesten kapupénzt és itt tüntették fel először a kapualjban a lakók névsorát.



Király u 9. – Kétemeletes ház, copf stílusban 1810 körül épült, valószínűleg Brein Fülöp tervei alapján. 1867-ben ‘Három Rózsaház’ említik, mint pesti építészet egyetlen megmaradt copf stílusú emlékét. l953-ban Horler Miklós állította helyre.

Király utca 11. – Prandtner Ház – A házat Prandtner József ezüstműves terveztette és építtette Pollack Mihállyal 1812-ben, valószínűleg kétemeletesre. Dunajszky Lőrinc tíz, a tulajdonos mesterségére utaló domborművel díszítette a ház elejét. A reliefeken rajzolgató, fémet olvasztó, cizelláló, pufók, pucér puttók, illetve a végtermékek, különböző ötvösmunkák láthatók. Az eredeti falképeket a Kiscelli Múzeum őrzi.
Ebben a házban működött Prandtner József ötvösműhelye a XIX. században és a környéken egymást érték az ékszerészek, vésnökök, cizellőrök és lánckészítők műhelyei.

Király utca 12. – (1827) Gömöry-ház vagy patikárius ház, az időben Gömöry Károly (1779-1845) tulajdona, eredeti, egyemeletes alakjában Pollack Mihály tervei szerint épült (1812), klasszicista stílusban. Ebben az épületben volt a neves régi alkimista leszármazottjának „Arany oroszlán” („Zum goldenen Löwen“), később „Szent lélek” gyógyszertára.

Király utca 13. – A Dob u. 16. sz. alatt található a Gozsdu-bazár hét udvarral, amely a Király u. 13-ig tart, vagyis átjáróház a két utca között.



Király u. 15. – háromemeletes romantikus ház. Pollack Ágost 1852-ben tervezte Szelényi József részére. A ház udvarán vörösmárvány kút van, valamint a itt tekinthető meg a régi gettó fal egy része.

Király utca 21. – ‘Jó Pásztor’-ház néven volt ismert. Kétemeletes, klasszicista stílusú sarokház (Kazinczy u. 56.). Pollack Mihály építette 1833-ba Dlauchy Ferenc nevű lakatosnak. Helyreállították 1956-57-ben Horler Miklós tervei alapján.

Király utca 22. – Városképi jelentőségű épület. A műemléki védelem elrendelésének célja az 1850-ben Wieser Ferenc tervei alapján épült neoromán stílusú lakóépület értékeinek védelme.

Király utca 24. – Városképi jelentőségű épület. A műemléki védettség elrendelésének célja a Hild József tervei szerint 1860-ban emelt épületnek a városkép megőrzése szempontjából különösen fontos védelme

Király utca 25. – Egyemeletes, kora klasszicista épület. 1810 körülépült l956-ba Koma Dénes tervei alapján helyreállították. Kapualja boltozatos, udvarán kőkonzolos függőfolyosóval. Két udvara van. A hátsó udvart körülvevő szárnyak később épültek.

Király utca 27. – itt volt megtalálható Ungerleider Mór Velence nevű kávéháza, ahol 1891–92 körül vetítettek először mozgóképeket.

Király utca 29. – kétemeletes klasszicista stílusú házra, melyet 1843-ban Hild József épített Polczer Leó Antal részére

Király utca 26. – Jálics-ház. Hild József építette Jálics Ferenc András (1795-1874) borkereskedő számára (1840-1846). A 19. században Pest legnagyobb borpincéje volt a Jálicsé, egészen a Két szerecsen (Paulay Ede) utcáig húzódó hatalmas, boltíves pincerendszer, holdnyi területen, gerenda lépcsőlejárattal, hordóemelő csörlővel, kocsiszínnel, istállóval. A házban „Jálics-pince” névvel sokak által kedvelt étterem működött. Rangadó nevezetessége, hogy egyszer itt villásreggelizett a walesi herceg, első budapesti tartózkodása idején (1873). Jálics Ferenc budai polgárból nemességre emelt családban született, mint borkereskedő hatalmas vagyont szerzett, élete végén egyike volt a főváros legnagyobb adófizetőinek. Bár maga nem volt zsidó, a család – utódainak házasságai révén – több zsidó kereskedő familiával került rokonságba.

Király utca 36. –  Egy szabályos négyszög alakú telekre épült 1846-47-ben, klasszicista stílusban, Hild József tervezte. A kapualj boltozott, a lebegő lépcső 3 karú, korlátja öntött vas, az udvara függőfolyosós, három oldalról körbe épített, a hátsó telek határt 1985 körül bontották le (addig négy oldalról volt körbevett), jelenleg üres és rendkívül elhanyagolt állapotban van. A Hild házban született Petschauer Attila kardvívó világbajnok.

Király utca 37. – Szomory Dezső itt élt. A közeli Kisfuvaros utca – Király utca találkozásánál nyílt a gettó egyik kijárata.

Király utca 38. – városképi jelentőségű épület. A műemléki védelem elrendelésének célja az 1800-as évek elejéről származó alapfalakon álló, a század második felében Diescher József tervei szerint felépült klasszicista lakóépület építészeti értékeinek védelme. 3 emeletes, klasszicista házat Hoffrichter József tervei alapján 1840-ben építették. A szabályos négyszög alakú telek, három oldalról körülépített udvaros beépítésű, 13 tengelyes, közepén helyezkedik el a kapu. Kapualj nyomott ívű, boltozatos és kazettázott, a lépcsői kétkarúak, udvara függőfolyosós.

Király utca 40. – A Király u – Vasváry Pál utca sarkán 1844-ben épült Hild József tervei alapján (bár ezt többen cáfolják) klasszicista stílusban. Négyszög alakú saroktelek, zártsorú, négy oldalról körül épített beépítésű. Az épületet, az 1920-30-as évekbe egyszerűsítették és jelenleg per alatt áll a ház, mert lebontását megakadályozta az egyik városvédő egyesület. A kapualj boltozott, lépcső három karú, kovácsoltvas korláttal.

Király utca 44. – városképi jelentőségű épület. A műemléki védettség elrendelését az 1838-ban Pollack Ágoston tervei szerint épült klasszicista lakóház építészeti értékeinek védelme indokolja.

A Csányi utca – Király utca (49.) sarkán található az 1847–48-ban épült, cirádás, impozáns, a neo-gótikába oltott romantikus stílusú háromemeletes Pekáry-ház (építtetője, Pekáry István városi rendőr alkapitány volt), 1899-től itt élt egy ideig fiatal feleségével Krúdy Gyula. Annak idején biztosan a legnagyobb és legékesebb volt a környéken, mintegy lezárta a Király utca belső részét. A Pekáry-házzal szemben magasodik a Kasselik Fidél által tervezett barokk terézvárosi templom körerkélyes tornya (helyén korábban, 1781-től fatemplom állt).

Király utca 50. – városképi jelentőségű épület. A védelem célja az eredetileg 1838-ban Hild József tervei szerint épült klasszicista lakóépület építészeti értékeinek fokozott védelme.

A Liszt Ferenc téren található Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem bejárata is a Király utca felől nyílik (1907-ben épült, helyén korábban 2 emeletes ház állt (korábban a Király utca 64. alatt voltak a kuplerájok) selyemgyár és a Vakok Intézete.

A Nagykörút és a Lövölde tér közé eső részen kevesebb romantikus vagy klasszicista épület, több eklektikus bérpalota található. A külső Király utca, a Nagykörúttól a Liget felé vezető útszakasz már inkább szórakozó- és mulató negyednek épült ki, átmenet volt a zsidónegyedből a Városliget oldott hangulatú, felszabadult világába. A 71. szám alatt működött 1873-tól a Rákosi Szidi és fia, Beöthy László által alapított Király Színház, helyén ma érdektelen szürke épület áll. Az utca ezen a részén született Gróf András (Andrew S. Grove), Wigner Jenő, itt lakott Erkel Ferenc, Weiner Leó, Kabos Gyula, Rákosi Szidi, Agárdy Gábor és Salamon Pál.

Az utcában eredetileg közlekedő 10-es villamost 1949. december 11-én váltotta fel a 70-es trolibuszjárat és az 1957-ben indult párja, a 78-as.